- derült ki egy új tanulmányból, amelyet a The American Naturalist című folyóirat közölt.

A biológusok szerint a verebek monogám kapcsolatban élnek. Ha a hímek mégis félrelépnek, azt annak bebiztosítása érdekében teszik, hogy minél több utódot tudjanak nemzeni, míg a tojók a jobb genetikai adottságokkal rendelkező, vagyis erősebb utódok nemzésére képes hímekkel szoktak "félrelépni".

A szakemberek régóta gyanítják, hogy a hím verebek tisztában vannak vele, ha a fészkükben lévő fiókák nem mindegyike a sajátjuk, és ilyenkor kevesebb élelmet adnak a kicsinyeknek. Egy másik lehetséges magyarázat a jelenségre, hogy a csalfa tojók és a lusta hímek egyszerűen bevonzzák egymást - olvasható a vizsgálatot készítő Imperial College London honlapján.

Brit, német és ausztrál kutatók most arra jutottak, hogy a hímek a párjuk hűtlenségi hajlandósága alapján döntik el, hogy mennyi élelmet adnak a fiókáknak.

A szakemberek az angliai Észak-Devon partjaitól 12 kilométerre lévő kis, 445 hektáros Lundy-sziget verébpopulációját figyelték meg 12 éven keresztül. A sziget stabil, "otthonülő" verébpopulációval rendelkezik, mivel a madarak nem szeretnek a tenger felett repkedni, így a tudósok nyomon tudták követni minden egyes veréb sorsát.

Az Imperial College London munkatársa, Julia Schroeder, a vizsgálat vezetője szerint amikor egy hűséges tojó fészkébe idegen fiókákat tettek, az apa továbbra is szorgosan ellátta a kicsiket, ami azt sugallja, hogy a hímeknek nincs speciális képességük a saját fiókáik felismerésére.

A kutató szerint a hímek az alapján hozhatják meg a döntésüket, hogy a nőstények miként viselkednek a szaporodási időszakban, például mennyi időt töltenek távol a fészektől. A nőstények talán szintén változtatnak a viselkedésükön, ha egy kevésbé lusta, gondoskodóbb hímmel kerülnek össze.

A szakemberek 200 hímet és 194 nőstényt követtek figyelemmel. Az évek folyamán a madarak 313 párt alkottak és 863 fiókát nemzettek. Az évek során történt ugyan néhány "válás", de a legtöbb párváltoztatás oka a partner halála volt.

A kutatók DNS-mintát vettek minden egyes madártól, hogy aztán pontos családfákat készíthessenek, és megnézzék, hogy mely nőstények voltak a legcsalfábbak, és mely hímekkel léptek félre.