Hogyan is született meg a Havasi Csingacsguk, az utolsó erdélyi mohikán és más bájosan elvarázsolt történet napjainkban? Hol s milyen indíttatásból készültek a Bonyhádon élő, hadikfalvi felmenőinek emlékeit is kutató fotóriporter, Kirchné Máté Réka képei? Alkotótársa, V. Gänszler Beáta - egyébként tanító és népművelő tapasztalattal és sok-sok humorral felvértezett - újságíró társaságában vallott minderről az őket megszólító, velük majd' másfél órát beszélgető Kriston Vízi Józsefnek a Dombóvári Városi Könyvtárban.

A hat nyomdai ív terjedelmű könyv több mint száz színes fényképfelvétellel gazdagon tarkított s összesen ötven, egymással felelgető, játékos, ám mindegyik mélyén meghúzódó emberi szeretettel, bizalommal és hittel készült szép novellákból, apró karcolatokból, színes-lírai fotójegyzetekből építkezik.

A számos jelenlévő az ünnep előtti estébe hajló délutánon jól derült s olykor lopva könnyezett azokon a történeteken, amelyek Vurczer Fruzsina jóvoltából most élőszóban is megelevenedtek. A Vallomás címűben egy idős házaspár addig ki sosem beszélt egymáshoz való ragaszkodásáról szólt az elmúlás kórházi ágyának sarkán. A bukovinai magasokba szorult hucul népcsoport között készült képsorozatok pedig az egyik meseátváltozást, a Tündérek című írást ihlették meg.

A még számos képpel és történettel tarsolyukban lévő bonyhádi alkotóvendégek most újabb barátokat szereztek képes-mesés könyvük révén a székelyeknek s a rajtuk kívül más, őszinte nyitottságot mutató román, cigány, sváb és hucul népcsoportoknak, Bukovinának. Humor, nevetés, megrendítő emberi és állati sorsok, a természet közeliségének és a szegénység méltó elviselésének tisztasága legyintett meg sokakat ezen az estén.

Szöveg: dr. Kriston Vízi József

Harangozó Éva fotóiból összeállított képgalériánkért kattintson a lenti képre.