A művész karakterek és hangulatok sokaságát kötötte csokorba előadásában klasszikus művek - Dunánál, Walesi bárdok, Toldi - felidézésétől a könnyfakasztóan nevettető humoros történetekig.

Buzatti Gyorsvonat című novelláját hallgatva az est közönsége az idén 74 éves Koncz Gáborral együtt száguldott a nagybetűs Élet képzeletbeli vonatán, ahol az utas az út végéhez érve rádöbben: az állomásokon, ahol barátok, szerelmek és szülők olykor hosszasan várták, többnyire csak perceket töltött el, néhány sietős szót váltva, hogy rohanjon az újabb állomás, azt utolsó felé…

Az önvizsgálatra késztető gondolatok után a színészkollégákkal közösen átélt vidám történetek felidézése következett. A nemrégiben porcsérülést szenvedett művész zakóját ledobva és pólóban bokszoló-alapállást felvéve, a szerelmében és sportálmaiban egyszerre csalódott bokszoló történetét előadva ezúttal is a tőle megszokott energiát és vitalitást idézte fel - amilyennek a filmekben és Kaszkadőr nélkül címmel megjelent önéletrajzi kötetéből is megismerhettük.

Az előadás végén Koncz Gábor - aki maga is ír verseket - a harmadik visszatapsolás után Wass Albert: Üzenet haza, s végül Veres Péter: Ha nem lehettél szálfa című költeményével búcsúzott. Az est utolsó mondatai minden bizonnyal még sokáig csengenek a dombóvári közönség fülében: „Ez a föld a tiéd, tartsd hát meg magadnak, magyarom, / ha nem lehetsz már benne szálfa, legyél hát cserje, vagy legyél csak gyom.”

Szöveg: Fekete Gábor, Városi Könyvtár Dombóvár
Fotók: Tóth István Zsolt

További képekért kattintson a lenti felvételre.