„Elbúcsúzol, de itt marad belőled néhány pillanat…” Az elválás pillanata sosem egyszerű. Véglegességet, az élet egy lezárt korszakát jelenti.

Szenyériné Szabolcska Julianna igazgatónő visszaemlékező, ünnepélyes gondolatait az osztályoknak ajánlott zeneszámok kísérték. Az iskolai emlékkönyvbe is mély nyomokat véső három osztály életképei peregtek a háttérben, melyek a szemünk előtt felcseperedő gyerekek iskolai pályafutásának nyolcévnyi emlékképeit idézték fel. Azért is különleges ez a végzős évfolyam, mert ők az elsők, akik az egyesített Belvárosi Általános Iskolában kezdték meg tanulmányaikat. Külön köszönet illeti a szülőket azért, hogy ránk bízták legféltettebb kincsüket. A pedagógusok mindent megtettek azért, hogy szakmai és emberi értelemben is megfeleljenek elképzeléseiknek és elvárásaiknak.

A hetedik évfolyamosok felemelő búcsúzó műsora után a legkiválóbb ballagó diákok könyvjutalmat vehettek át. Az igazgatónő a szülői munkaközösség vezetőjének, Szimonné Imreh Orsolyának is megköszönte a munkáját, aki négy évig aktívan támogatta az iskolát. A ballagás végén Bódis Péterné tanárnő zenitjébe ért, mindenki számára követendő pedagógusi pályáját méltatta az intézmény vezetője. Klári néni a harmadik nyolcast írhatja a neve mellé, hisz a ballagó 8.a osztály a harmadik olyan diákközösség életében, akiknek az általános iskolai pályafutását az iskolába lépéstől a ballagásig végigkísérte.

A Honfoglalás című film híres sorai kísérjék útjukon a nyolcadikosokat:

„Az úton majd néha,
gondolj reám –
ez a föld a tiéd,
ha elmész visszavár!”