A szülőfalu polgármestere, Brunner Dezső és a képviselőtestület szervezésében valósulhatott meg a kis ünnepség.

Vincze Márta képviselő köszöntötte a megjelent vendégeket és rokonokat, leszármazottakat.

Majd Tomisa Ilona PhD. a MTA Néprajztudományi Intézet ny. tudományos főmunkatársa osztotta meg Takács Lajossal kapcsolatos élményeit és munkakapcsolatát. Ő még több éven át dolgozhatott a néprajzkutatóval és elmondta, hogy egy igen nagytudású, szelíd, mindig jókedvű, segítőkész embert ismerhetett meg személyében.

Ezután Bodó Imre ny. agrármérnök, helytörténész emlékezett a nagy néprajzkutatóra. Elmondta, hogy ő személyesen is ismerhette Lajos bácsit. Találkozásaikkor több könyvét is dedikációval látta el. Takács Lajos a „szülőföld szolgájá”-nak tartotta magát. Ő valóban a népét jól ismerő, szelíd, egyszerű ember volt. 1981-ben testvére, Pista bácsi szőlőjénél fogadta a helytörténeti kutatót. A göllei monográfiája néprajzi részét lektorálta.
„Emlékszem, a diófa alatt lévő asztalnál beszélgettünk, talán három alkalommal is találkoztunk. A monográfiához gratulált, amely két kötetben megjelenhetett, még 1987-ben, illetve az agrártörténet 1997-ben” - jegyezte meg Bodó Imre.
Hallatlan nagy fegyelemmel és rendkívüli tudatossággal építkező életpálya szakadt meg Takács Lajos 1985. február 7-én bekövetkezett halálával.

75. születésnapjára emlékezve, Bodó Imre kezdeményezésének köszönhetően, márványtáblát avattak a szülőházánál, éppen 25 esztendeje (november 10.), ugyanezen a napon.

„Hálás vagyok a Teremtőnek, hogy megismerhettem a nagyszerű szakembert és az Embert, aki készségesen fogadott, segítette munkámat. Példaképemmé vált és neki is köszönhetem, hogy helytörténész lettem”- fejezte be visszaemlékezését a dombóvári helytörténész.

Fekete István Kulturális Egyesület