Mostanra bizonyossá vált, hogy az 1702-ben felrobbantott vár romjait még a 20. században is építőanyag bányászására használta a helyi lakosság. A további régészeti kutatások folytatása előtt a fosztogatások nyomait el kellett különíteni a korábbi, régészeti korokhoz tartozó emberi tevékenységek lenyomataitól.

A 2023. évi ásatási szezon során közel 500 négyzetméter területen végeztek régészeti feltárásokat a Gólyavárnál. A kutatók szándéka szerint a tavaly sikeresen beazonosított pince helyének vizsgálatával folytatódott az idei munkálatok, azonban előtte a modern kori bolygatások nyomait kellett elhatárolni. A 20. század téglabányászai véletlenszerűen kiválasztott föld alatti falmaradványoknak a kitermelését célozták meg, tovább pusztítva a török kor végén felrobbantott vár romjait, az ép téglákat elszállítva, a törött vagy repedt darabokat pedig kisebb-nagyobb halmokban hátrahagyva. Az így keletkezett omladékhalmokat idővel befedte a föld. Mind ezek, mind a „bányagödrök” nagyban nehezítik a régészek munkáját, hiszen ezeknek a szakszerű feltárása is elengedhetetlen ahhoz, hogy a lelőhely jelenlegi állapotát, az egyes építészeti részletek meglétét vagy hiányát megfelelőképpen értelmezni tudják.

2022-ben georadaros vizsgálatok adatai alapján a kutatók egy szűkebb területen kezdték meg a vár pincéjének feltárását az északi épületszárny és a hozzá tartozó keleti belső torony feltételezett csatlakozásánál. Mind a radaros, mind az ásatási adatok alapján úgy tűnt, hogy megtalálták az 1692-es uradalmi összeírásban szereplő várpince maradványát. Ennek az épületnek a nyugati végét 2018 és 2021 között már feltárták, azonban a nagyfokú újkori pusztítás miatt azon a részen csak kevés adatot sikerült szereznünk.

Az idei év folyamán további tíz szelvényt nyitottak meg, ezzel lefedve a teljes északi épületszárnyat. A vállalkozás nemcsak a hol forró, hol extrém csapadékos nyár miatt volt ambiciózus, hanem a vizsgálatok kiterjedése miatt is. A nagy felületen megkezdett feltárás eredményeként előkerültek a nyugati belső torony eddig feltáratlan maradványai, továbbá az északi épületszárny pinceszintje, a keleti belső torony teljes falszakasza, valamint a keleti várfal erre eső részlete.
Az idei kutatásokból az tűnik valószínűnek, hogy az említett pince már a vár legkorábbi időszakában állhatott. A vár északi oldalán beazonosított pilléreiről és a belső toronyról szintén az valószínűsíthető, hogy régebbiek, mint eddig feltételezték. Ezeket a részeket a török-kor helyett már a 15. század folyamán felépíthették, ami arra utal, hogy az északi épületszárnyat az 1400-as években jelentősen átalakították.

A pince és az azt övező épületrészek feltárása mellett a kaputorony vizsgálata is folytatódott. Eddigi ismeretek alapján ezt a 15. század első felében építették. Az idei kutatások arra összpontosítottak e tekintetben, hogy az építők munkájáról adatokat gyűjtsenek. A kaputorony előtt a 16. század elején, a törökök érkezését megelőzően, az utolsó Dombaiak időszakában elővédmű épült. Ennek kapcsán a védmű kialakítása és a korábbi védművek felszámolása, illetve átalakítása által felvetett kérdéseket próbálták körül járni.

Az egyes átépítések alkalmával a korabeli felszínt jelentősen átalakították és általában új járószinteket hoztak létre, így különösen nehéz feladat ezeknek a legtöbbször erősen lepusztult régészeti jelenségeknek a kutatása. Különösen nagy pusztítást okoztak a török korban. Az egykori kaputorony belsejében azonban pont ebből a korszakból maradt fenn nagyobb számú leletanyag. Ezen kívül, habár erősen lepusztult, de sikerült megtalálni a kaputorony építésekor használt szintnek a maradványait, a torony alapozási árkával együtt.

Az idei év kutatásai során a védmű belsejét is tovább vizsgálták. Itt eredetileg egy farkasveremnek kellett lennie, amelynek a nyomai szintén előkerültek az idei ásatási szezon során. A jelen kutatások alapján úgy tűnik, hogy a 16. századi elővédmű építése előtt a korábbi mélyedést mesterségesen feltöltötték és ledöngölték, majd ebbe építették bele az új, külső várfalakat. Az elmúlt évek kutatásai során sikerült tisztázni, hogy a várat már az első időszaktól kezdve, a 14. század végétől, 15. század elejétől palánk övezte. Ezt a 15. századi átépítések során módosították, majd ezt a 16. század eleji külső védmű felépítése során felszámolták.

Az elővédmű felépítése előtt a várárkon át a kaputoronyba egy felvonóhídon keresztül lehetett bejutni, amelynek a hídszerkezetéhez tartozó oszlophelyek nyomait is sikerült a kutatóknak az idei ásatási szezon során megtalálniuk.

Az idei évi terepi kutatások Dombóvár Város Önkormányzatának finanszírozásával és a Nemzeti Kulturális Alap Örökségvédelmi Kollégiumának támogatásával valósultak meg. A régészeti munkálatokba bekapcsolódtak az ELKH BTK Régészeti Intézet munkatársai, szegedi és kecskeméti régész kollégák, szegedi régészhallgatók, valamint diákok Nagyatádról és Dombóvárról.