A leadott bormintákat a közösségi házban pénteken délután a már megszokott zsűripáros - Bakonyi Antal, a Csányi Pincészet főborásza és Vadai Mihályné pécsi borász - minősítette. A szakszerű töltögetés idén is Tóth Gábornak, a Sásdi Borbarát Kör tagjának köszönhető.

Az esti eredményhirdetésen elhangzott köszöntőjében Székely Szilárd polgármester elmondta, tavaly Sásdon és környékén erőteljes jégverés vonult végig. Aki akkor látta a szőlőket, nem gondolta volna, hogy ilyen minőségi borok készülhetnek. A szomszédos Vázsnok borversenyén született eredményekkel a mostaniakat összehasonlítva az az érzése támadt, mintha aranyeső hullott volna Sásdon a jég után. Elmondta, bízik benne, hogy minden gazda saját szorgalmának és tudásának elismerése lesz, hogy ilyen jó borokat sikerült készíteni abból a szőlőből, amely tavaly termett. Azt kívánta, mindenki érezze magát jól a rendezvényen, örüljön az elismerésnek. Hiszen aki benevezte a borát, már meg meri kóstoltatni azt másokkal. A nevezők tehát rendelkeznek a kiváló bor elkészítéséhez szükséges szaktudással. „Áldozzunk ma este Bacchusnak és jó szórakozást kívánok!” - zárta köszöntőjét Székely Szilárd.

Bakonyi Antaltól megtudtuk: valahogy nem kedveztek a boroknak az égiek az elmúlt két évben Sásdon és környékén. Tavaly a komoly jégverés, 2010-ben pedig az egész országban tapasztalható kedvezőtlen időjárási körülmények nyomták rá a bélyegüket a termésre. Igencsak meg kellett tehát küzdeniük a gazdáknak az eredményekért. Vázsnokon zsűrizve korántsem tapasztaltak ilyen jó eredményt, mint itt.

A statisztikára terelve a szót a Csányi Pincészet főborásza elmondta, a száz benevezett bormintából 19 - közel az összes ötöde - lett aranyérmes, ezen kívül 35 ezüst és 38 bronzminősítés született. Csupán 8 bormintát nem tudtak díjazni, mivel ezekkel olyan gond volt, amely erősen befolyásolta az élvezhetőségüket. A fehéreknél 41, a vörösek közül 42, míg a rozéknál 10 minta érdemelt érmet. A vörösborokról kiderült, hogy a leadott 42-ből összesen kettő volt kissé emelkedett illótartalmú. Bakonyi Antal kifejtette: nem emlékszik, hogy vöröseknél valaha is ilyen jó eredmény született volna Sásdon. Sejtése szerint talán valahogy kezelik a boraikat a nevezők, mivel tiszták voltak, nem volt zavaros köztük. Még a korábbi hordóhibák is alig fordultak elő idén. „Lehet, hogy tényleg megkínlódtak ezért a pár tétel borért, ami itt a 2010-es évjárat és a 2011-es jégverés után sikerült, és azt tényleg megbecsülték. Mert a vörösborokon én ezt látom” - mondta végül a főborász.

Kissé hálátlanabb feladat jutott Vadai Mihálynénak, aki kiemelte, hogy a tavalyi év kevésbé volt szerencsés a fehér minták szempontjából. A legtöbbjükön kiütközik a - technikai hibaként a bírálatkor figyelembe nem vett - hőmérsékletváltozás miatti fehérjekiválás, amely egyszerű derítéssel egyébként helyrehozható. A nagyobb bajnak azt tartotta a bíráló, hogy vékonyak, rövidek a borok. A jégverés után talán vásárlással pótolták a gazdák a szőlőt. Viszont ilyenkor nagyon oda kell figyelni, mivel aki eladásra termel, máshogy viszonyul a szőlőhöz, hajlamosabb arra, hogy túlterhelje a tőkét. Tavaly jóval teltebbek voltak az általa kóstolt nedűk. Ennek ellenére hibás csak egy volt a fehér minták között. Ez is azt mutatja, hogy a gazdák jól dolgoztak, de gond volt az alapanyaggal. Értékelésének zárásaképpen Vadainé még megköszönte, hogy a tavalyi jégverés ellenére hoztak borokat a nevezők a bírálatra.

Bakonyi Antal ezután a díjazottaknak gratulált. Az arany-, ezüst- és bronzérmekért járó oklevelek után Urvald Péter a legfiatalabb borásznak járó, vegyes vörösborával Balaskó Pál a legjobb vörösborért, rajnai rizlingjével Ács Lajos pedig a legjobb fehérért kiérdemelt oklevelet vehetett át a zsűrielnöktől és ajándékot Székely Szilárdtól. A legeredményesebb borosgazdának járó díjat tavalyhoz hasonlóan Kovács Sándor kapta.

A finom vacsora és a minták kóstolgatása melletti, éjszakába nyúló beszélgetésen túl még az Őszidő Klub Férfikara által előadott bordalokat tartogatott a Sásdi ÁMK Városi Könyvtára és Művelődési Központja által szervezett, több mint harmincéves múltra visszatekintő rendezvény.

Szöveg és fotók: Cserveni Gábor. További képekért kattintson a lenti felvételre!