Az előre meg nem hirdetett alkalomra egymás értesítése útján összejöttek egy szál virággal, nemzeti színű szalaggal és egy-egy szál gyertya meggyújtásával emlékeztek az Újdombóváron született, a környékről középiskolai tanulmányait követően elkerült, delélekben és írásaiban haláláig Dombóváron mindvégig jelen volt író-újságíróra. Életrajza a Tlinger Sándor által készített fotók után olvasható.

Leskó László életrajza Takács Istvánné Arcok Dombóvárról című műve és a www.somogy.hu alapján

1943. november 10-én Újdombóváron született vasutas családban. Általános és középiskolai tanulmányait szülővárosában végezte, a Gőgös Ignác Gimnáziumban érettségizett 1962-ben. Oklevelét 1965-ben szerezte a Kaposvári Tanítóképző Intézetben. 1985-ben elvégezte a Politikai Főiskola művelődéspolitikai szakát. 1962-től az izményi általános iskolában tanított, majd a györei kultúrotthon igazgatója volt.

Első írásai a Tolna Megyei Népújságban jelentek meg. 1967-ben/1969-ben került a Somogyi Néplaphoz, melynek mezőgazdasági rovatánál, később főmunkatársaként dolgozott. Elsősorban a falusi emberek világa jelent meg míves riportjaiban. Emellett hiteles színházi kritikái váltottak ki elismerést az olvasókban. Újságírói tevékenysége mellett szépírói, szociográfiai munkássága is figyelemre méltó. E műfajokban több kötete jelent meg. 1986-ban a Szabad Föld c. hetilaphoz került, ahol előbb a szerkesztőség dél-dunántúli tudósítója, majd egy ideig főszerkesztő-helyettese volt. 1995-ben Táncsics Mihály-díjjal tüntették ki. Alkotói pályáját a vállalatánál végbement tulajdonváltás törte derékba: röviddel elbocsátása után súlyos betegségben hunyt el 2001. március 5-én. A fővárosi Kerepesi temetőben nyugszik.

Művei - Kaposvár (1971), Gammapolison innen (1982), Kihűlt lábnyomokon (1987), Bolydulás vagy bolydúlás (1995), Egyszervolt szenteste (1999), Eszközünk a szó (2000) - a Forrás, az Életünk, az Élet és Irodalom, az Új Tükör, a Mozgó Világ, a Dunatáj folyóiratokban jelentek meg. Egy ideig a Magyar Nemzet somogyi tudósítója is volt.

Jelentősebb kitüntetései: aMunka Érdemrend bronz fokozata, a Művészeti Alap Nívódíja (1982), Táncsics Mihály-díj (1995).