Kifogásaink egyrészt tartalmiak, amennyiben a nagy múlttal rendelkező nyolcosztályos tagozat és a kollégium megszüntetéséről, a tanulócsoportok számának csökkentéséről, illetve az iskolai struktúra megváltoztatásának tényéről van szó; másrészt formaiak, amennyiben hiányoljuk az egyeztetés gesztusát az érintett tanintézményekkel a koncepció elkészítésének korai fázisában.

A nyolcosztályos tagozat fenntartása mellett a következő érveket hozzuk fel:

Nem készült hatástanulmány arról, hogy az átszervezés anyagi haszonnal, megtakarítással járna. Saját számításaink szerint ennek ellenkezője igaz. Az általános iskolai osztályok városi átlaglétszáma 21-22 fő, nálunk ez a szám 31,5; a bérráfordítás sem jelent plusz megterhelést a városnak, hiszen a tantestületünk fiatal.
A húsz éve folyamatosan működő tagozat egyértelműen a legsikeresebb eleme a gimnáziumnak. Az elmúlt öt évben 4,5 körül alakult az érettségi átlag (a négyosztályos tagozat általában ennél 0,5-1 osztályzattal alacsonyabb). A végzett tanulók 70 %-a nyelvvizsgával rendelkezik. A versenyeredmények szintén a tagozat sikerességét mutatják. Az évente elvégzett kompetencia felmérések is azt bizonyítják, hogy a tanulók minden évfolyamon messze az országos átlag felett teljesítenek, sőt megfelelünk a nyolcosztályos gimnáziumi mércének is. Különösen fontosnak tartjuk, hogy a gimnázium hozzáadottérték-mutatója igen magas. A felsőoktatási felvételi arány 95 és 100 % körül mozog, s ami még többet mond, hogy az ország preferált egyetemeire nyernek felvételt a diákok, s ott meg is állják a helyüket. Ezeket a tényeket erősíti az általánosnak mondható szülői elégedettség is; az itt tanuló diákok testvérei is rendre ezt a tagozatot választják.
A nyolcosztályos tagozat nemcsak dombóvári gyerekeket érint. A most jelentkezők között például a 20 dombóvári mellett 16 vidéki kisdiák is van (a véglegesen felvettek aránya 17:14). A jelentkezők nagy száma az igény meglétére utal. Dombóvár városi funkciójából adódóan a település érdeke és kötelessége a kistérség tehetségeinek gondozását biztosítani. A nyolcosztályos tagozat eddig kiválóan ellátta ezt a feladatot. Az ezzel kapcsolatos anyagi kérdések kistérségi szintű egyeztetést kívánnak. Ennek lebonyolítása az illetékes önkormányzatok közös ügye kell, hogy legyen. A nyolcosztályos tagozattal együtt a német kisebbségi nyelvként való oktatása - amelyet a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat is maximálisan támogat – is megszűnne. Azt sem szabad elfelejteni, hogy ezzel az oktatási formával együtt jelentős normatíva vesztést is elszenvedne az iskola.
Az új közoktatási törvénytervezetet még nem fogadta el az országgyűlés, éppen ezért a tagozat indításának feltételei nem világosak. Véleményünk szerint hiba volna elébe menni a változásoknak. A helyes magatartás a kivárás és az új helyzethez való igazodás lehetne.

A leendő kilencedik osztályos tanulóink három osztály öt tagozatára jelentkezhettek. A felvételi eljárás még nem zárult le, a valóban hozzánk jelentkezők pontos létszáma április közepén válik ismertté. Nézetünk szerint csak ezután lehetne dönteni a szeptemberben indítandó osztályok számáról. A radikális létszámcsökkenés – ami a két párhuzamos osztály indításának következménye lenne (a mostani húsz osztály helyett pár év múlva nyolc osztály maradna, míg a megye hasonló intézményeiben legalább 12-16 tanulócsoport működik) – előbb-utóbb az iskola presztízsének visszaeséséhez vezet, s ez kihatással lehet a hozzánk jelentkezők számára is. Ez a kitűzött fenntartói céllal ellentétben a gimnázium színvonalának csökkenését fogja eredményezni. A jövőre nézve azt az elvet tartjuk irányadónak, hogy a jelentkező – megfelelő eredményű – tanulók száma határozza meg a kezdő tanulócsoportok számát.

A József Attila Általános Iskolával történő egyesítésünket a koncepció sem szakmai, sem gazdasági érvekkel nem támasztja elégségesen alá. A tehetséggondozást a két intézmény önállóan is megoldotta, az egységes iskola létrehozásától nem várható gyökeres fordulat ezen a téren. Az átszervezéssel az általános iskola szakmai-igazgatási-gazdasági téren szükségszerűen alárendelődik a gimnáziumnak, így két nagy múltú intézmény veszíti el önálló arculatát. A döntéshozók által többször hangoztatott profiltisztításnak is ellentmond a tervezet, hiszen két egymással versengő, funkcionálisan részben egyező intézményt hoz létre (mindkét egységes iskola az óvodától a gimnáziumig kínál képzést). Ráadásul ötletszerűen, nem egy kiérlelt városi oktatási koncepció keretében. (Az Apáczai egységes iskola 2007 ősze óta működik, kimenete még nincs, ezért „sikeresnek”, „beváltnak” minősíteni, példaként állítani nem lehet.) Meggondolandó az is, hogy a közeljövőben a felsőoktatási felvételi eljárás szigorodni fog, az emelt szintű vizsgák kötelezővé válnak, így a gimnáziumi profil szerepének növekedése várható. Vajon elbír-e egy Dombóvár nagyságú város két színvonalas gimnáziumi képzést biztosító intézményt?

Amellett, hogy versenyhelyzetet teremt, a tervezet több vonatkozásban hátrányba hozza a gimnáziumot a másik két középiskolával szemben. Ilyen például a kollégium és a menza megszüntetése, illetve a gazdasági önállóság hiánya. (Véleményünk szerint a kollégiumot nehezen lehet értékesíteni, hiszen jelenleg onnan látják el gimnáziumunk főépületének fűtését.)

A koncepció megalkotása széleskörű egyeztetést igényel, éppen ezért sajnálattal vettük tudomásul, hogy a döntés előkészítési fázisában az általános iskolák és a gimnázium képviselőit nem vonták be a munkába, noha a változások ezeket az intézményeket érintik a legdrasztikusabban, annak minden részletében hátrányos helyzetbe hozva őket.

Mindezeket figyelembe véve kérjük az előterjesztés újragondolását úgy, hogy az érintettek a tervezet előkészítő fázisában is véleményt formálhassanak, és így kiérleltebb, szakmailag megalapozott, az egyenlő elbánás elvét érvényesítő döntés születhessen.

Dombóvár, 2011. március 28.

Szülői Munkaközösség Közalkalmazotti Tanács

Iskolaszék Pedagógus Szakszervezet

Az Illyés Gyula Gimnázium dolgozói