Elsőként a Himnuszt énekelték el a Belvárosi Általános Iskola nagykórusának tagjai és a tárlat résztvevői, majd Szabó Loránd polgármester adta közre ünnepi gondolatait.
- A magyar kultúra nem állókép, vagy befejezett mű, hanem élő, mozgó organizmus - emelte ki az önkormányzati vezető. - Átörökítés és megújulás, mentés és teremtés. Ezért lehetséges az, hogy mi itt ma ezzel a kiállítással ünnepelünk. A magyar kultúra mindannyiunké. Ez a tárlat is ugyanannyira szól a nem szakértőknek, mint a szakértőknek. Nem az elemzés a cél, hanem az átérzés és a beleélés, a közös élmény, amelyben újra megtapasztaljuk a magyar kultúra összetartó erejét. A „kultúra” szó a latin „colo” igéből származik, ami azt jelenti: a földet megművelni. Gyönyörűen adja vissza ezen jelentést a magyar nyelv „műveltség” szava, ami szinte magában hordozza ezt a természeti képet, vagyis ahogy a vad és öntörvényű természetből, annak tulajdonságait felhasználva, ahhoz alkalmazkodva a közösség céljait szolgáló kultúrtáj válik. Ez - vagyis a megművelés folyamata - nem választható el az azt elvégző embertől. Attól, aki munkájával, tehetségével, az őseitől örökölt tudással és eszközökkel, de a saját leleményességét is felhasználva szánt, vet, gyomlál, gondoz és persze - ha Isten is megsegíti - arat. A szakértő kéz számára így mindig van tennivaló. A tétlenséget a természet gyorsan bünteti: feltöri a gaz, megdézsmálja a madár, berohasztja az eső mindazt, amivel nem foglalkoznak. A kultúra nem állapot, hanem folyamat, állandó törődés. Nélküle nem kerül se testi, se lelki táplálék az asztalra.
Dr. Hegedűs János római katolikus plébános Bernát János életének fontos mozzanatait idézte fel a közönségnek. Elmondta, hogy az 1910-ben Nakon született fiú szüleivel együtt kisgyermekkorában beköltözött Dombóvárra. Középiskolai tanulmányait a helyi Esterházy Miklós Nádor Katolikus Főgimnáziumban végezte, majd Budapestre járt az Iparművészeti Főiskolára, ahol diplomát szerzett. Ezt követően ösztöndíjasként előbb Firenzében, majd Rómában tanult tovább. Később ő készítette az újdombóvári templom freskóit, színes üvegablakait és mennyezeti kazettáit. Helybeliekről mintázta a szentek, az angyalok és a próféták arcvonásait. 1941-ben feleségével az Amerikai Egyesült Államokba költözött, az Ohio állambeli Mansfield városában telepedett le. Ott ismert és keresett portréfestő lett, több kiállításon is részt vett. Mindössze 54 éves volt, amikor súlyos betegsége következtében meghalt. Munkái nemcsak az USA-ban, hanem Olaszországban, Spanyolországban és - özvegye jóvoltából - Magyarország több településén, többek között Dombóváron, Szekszárdon és Debrecenben lelhetők fel.
- Bernát János sokoldalú alkotó, autonóm művész volt - hangsúlyozta Fodor Ákos, a Tinódi Ház munkatársa. - A március 8-ig látható tárlat a festő egyes élet- és fejlődési szakaszaiból mutat be szemet gyönyörködtető műveket.
Az ünnepséget Kovács Nóri énekművész „Zeng a lélek - zeng a szó” című előadói estje zárta. A népművészet ifjú mestere - aki 15 éve van a pályán és a Hungarikum Bizottság javaslatára 2017-ben elnyerte az „Év énekesnője” címet, valamint kitüntették már a Magyar Kultúráért Díjjal is - ismert népdalokkal és saját szerzeményeivel szórakoztatta közönségét.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából a Dombóvár Város Önkormányzata, a Tinódi Ház és a Földi István Könyvár által közösen rendezett program résztvevői a Kapos-hegyháti Natúrpark termékeit kóstolhatták meg.