Első fellépőként a Dombóvári Nyugdíjasok Érdekvédelmi Egyesületének Gyöngykoszorú kultúrcsoportja adott rövid műsort. Az egyik kulturális verseny országos döntőjébe jutott Molnárné Aranka azt a három népdalt énekelte el, amellyel Barcson harcolta ki továbbjutást. A szintén országos döntős Tóth Gáborné azt a Tóth Árpád verset szavalta el, amellyel korábban egy komlói versenyt nyert meg. Műsorszámaikat követően az egész csoport énekelt régi május elsejei dalokat, de elhangzott tőlük többek között a Ha én rózsa volnék és a Tavaszi szél vizet áraszt is.

Népdalokat kötött csokorba a másodikként fellépő Őszidő Nyugdíjasklub kultúrcsoportja. A náluk is szereplő Molnárné Aranka szólót énekelve két dallal köszöntötte az édesanyákat.

A Bogdán Boldizsár vezetésével működő Terne Cserhaja cigánytánc-együttes mezítláb táncoló lányai és géppuskalábú fiai ezután nagy sikert arattak az egyre gyarapodó közönség körében.

A roma táncosokat a színpadon váltó Kalimpa zenekar mindenféle érdekes ütős hangszerekkel játszott el gyakran virtuóz dalokat. Műsoruk közben Katona Zsófia adta elő nagy átéléssel a Memory című dalt. A csapat utolsó számát négy fiú pedig jóképű kukákon szólaltatta meg.

Az ütősök után a tavaly augusztus óta együtt éneklő Stifter Balázs és Szabó Linda következett, akikről megtudhattuk, hogy nemrég Zürichben adtak koncertet ott élő magyaroknak. A majálison most olyan slágereket halottunk tőlük, mint a Holnap hajnalig, a La Bamba, a 220 felett, vagy a - közönség soraiban tartózkodó saját az édesanyjuknak is szóló - anyák napi záró számuk, az Úgy szeretném meghálálni.

Az énekes produkciót sportos fellépők követték. A Dombóvári Művelődési Házban Horváth Brigitta vezetésével gyakorló ugrókötélcsoport hattól tizenhárom éves növendékei és tanáruk maga mutatott be szebbnél szebb köteles mutatványokat ritmusos zenei aláfestés kíséretében. A csoport első fellépése kitűnően sikerült.

A Zafír Hastánccsoport váltotta az ugróköteleseket a színpadon. Nagy összhang, dallamos keleti zenék és a színes ruháikon csörgő pénzérmék jellemezték műsorszámaikat.

A hastáncosok után a Zumba Dance Company-val tért vissza az időközben átöltözött Horváth Brigitta, akitől megtudhattuk, hogy a zumba tulajdonképpen egy fajta táncos aerobik. Ezt persze meg is tapasztalhattuk a második fellépésükön szereplő lánycsapattól.

A zumbásokat előbb a kitűnő hangú Nagy Katalin, majd a szintén szépen éneklő Balogh Zsolt által előadott énekes műsorszámok követték. Zsolt elsőként a közönség soraiban helyet foglaló több édesanyának szerény virágajándékkal kedveskedett. Katalin kíséret nélkül énekelte el a Most múlik pontosan-t, Zsolt pedig a slágerek mellett magyar nótákkal is szórakoztatta a közönséget.

A kurdi Hang-Zavar együttessel egyrészt az élőzene, másrészt a 60-as, 70-es, 80-as, 90-es évek slágerei felé vette az irányt a műsorfolyam. A svájcból hazatelepült és Kurdon letelepedett nyugdíjas zenész, Helfrich György vezetésével működő csapat két igen fiatal taggal is előállt. A tízéves Dávid Letícia ritmusgitáron, míg a 13 éves Berecz Máté szólógitáron közreműködött, méghozzá igen profin. A 2009 novemberében alakult és ebben az összeállításban egy éve játszó bandától olyan slágereket hallhattunk, mint a Suzie Q, az A kör, No woman no cry, vagy a Kéglidal. A Shadowstól előadott Égi lovasokban Letti szólózott. A csapat produkciója annak ellenére sikerült jóra, hogy itt-ott közbeszólt a technika ördöge.

Ha úgy vesszük, a kurdiak voltak az előzenekara az ekkor színpadra lépő Judy-nak (azaz Kiss Juditnak), aki tizenkét évig a tavaly feloszlott Groovehouse énekese volt. De fellépése előtt még Szabó Loránd polgármester köszöntötte a majálisozókat. Már a színpadon Judy be is vallotta a közönségnek, hogy annyira szívéhez nőttek előző együttesének nótái, hogy muszáj előadnia közülük többet. Ennek szellemében hangzott el például tőle a Ha újra látom vagy a Szívvel lélekkel. De új, önálló dalai is megszólaltak. Műsorát szinte mindvégig színesítette mozgásával és mikrofonba mondott gondolataival az a Vanessza nevű hastáncos kislány, akit Judy a közönségből hívott a színpadra. A kitörő lelkesedéssel fogadott dalok után az énekesnő persze még messze nem távozhatott, hiszen nagy autogramkérő lerohanásban és fotózkodásban volt része.

A majálisi műsorból ekkor pedig már csak a Golden’s együttes által elővezetett utcabál maradt hátra, amely munkatársunk háromnegyed tizenegy körüli távozásakor lendült be igazán.

Ha szeretné megnyitni a Szórakozó negyedben lévő képgalériánkat, kattintson a lenti fotómontázsra.