Mindez egyrészt azt is jelzi, hogy még közel sincsen beárazva minden kockázat az eurozóna adósságválságával kapcsolatban; ugyanakkor azt is mutatja, hogy a válság egy újabb, kritikusabb szintre lépett-ezt mondja Orosz Dániel, az AXA csoport Magyarország, stratégiai elemzési igazgatója.

Azt hogy miért pont most kezdték el látványosan kiszórni a befektetők az olaszkapcsolt eszközeiket inkább egy lélektani mozzanattal magyarázható. A hatalmas olasz államadósság ugyanis érdemben nem változott az elmúlt hónapokban és Berlusconi a tervezett megszorításokkal kapcsolatban elhangzott kritikájának sem kellett volna feltétlen ekkora port kavarnia. A krízis ilyen mértékű elburjánzásának azonban az egyik oka lehet, hogy a válságkezelés kissé nehézkesen és viszonylag lassan zajlik, rengeteg megoldási javaslat verseng egymással. Néha kifejezetten nehezen látható, hogyan és mikor fog kialakulni egy egységes álláspont az érintettek között. Mindez történik olyan időkben, amikor az érdekelteknek egy „falanxba tömörülve”, szorosan egymás mellé felsorakozva kellene egy átütő erejű megoldási stratégiával előállni.

Az idő azonban megállás nélkül ketyeg és minden végső megoldás nélkül eltelt nappal fokozódik a piacok érzékenysége. Hétfőn úgy tűnik, hogy ezen bizonytalanság vagy türelmetlenség miatt elpattant egy húr és olyan ország is érintetté vált az adósságválságban, amire már puszta mérete miatt is csak nagyon nehezen lehet egy új mentőcsomagot szabni. Még Görögország esetében egyesek nem zárták ki a csőd valamilyen formájának a lehetőségét, addig Olaszország esetében egyszerűen nem létezik ilyen alternatíva. Ez ugyanis olyan viharokat gerjesztene a pénzpiacokon és a bankszektorban, amely rövid áttétel után könnyen derékba törné a 2009 márciusában elindult kilábalást. Így most a legfontosabb talán az lenne, hogy Olaszország minél gyorsabban egy hihető és egyben látványos tervvel rukkoljon elő, ami nem átmeneti megoldást kínál, hanem hosszú távon stabilizálja a helyzetet.

Ugyanis amellett, hogy a piacok ilyen látványosan képesek demonstrálni, hogy már megunták a „huza-vonát”, egy elhúzódó adósságrendezés keltette pesszimista hangulat alaphangon tovább ronthatja a befektetői vagy a fogyasztói bizalmat, ami a vártnál lassabb vagy akár teljesen lelassuló gazdasági növekedésben is testet ölthet. Másrészről azonban, a borús hangulat miatt megcsappanó globális kockázatéhség egyúttal a keresletet is visszafoghatja a relatíve rizikósabbnak ítélt pénzügyi eszközökben, amelyek köre gyorsan tágul, és amely alól már inkább csak a bunkerként használt német és amerikai állampapírokat lehet egyértelmű és stabil kivételnek tekinteni. A feltörekvő piacokon belül hazánk, pontosabban a forintunk az euróval szemben jelenleg egy igen erős szinten tartózkodik, a további erősödésnek már alapvetően csak kevesebb tere lehet, míg egy kiteljesedő külső sokk esetén a gyengülés irányába már inkább csak alacsony ellenállás mutatkozhat. Amennyiben az eddig látott viszonylag kedvező globális hangulat tartósabban elromlana, úgy nem csupán a frank, hanem a forint oldaláról is további nyomás érkezhetne. Egyelőre azonban nem kell az ördögöt a falra festeni, mert a döntéshozók tisztában vannak azzal, hogy az adósságválság ellen folytatott harcban, az olasz fronton nem alakulhat ki állóháború, itt gyors és elsöprő erejű áttörésre van szükség.

OrientPress Hírügynökség