- Nagyon jó szívvel emlékezem Jenő bácsira! Személyesen is ismertem, mert apai ágon dorogi kötődésű vagyok. Őneki Dorog lett a "második otthona": ott ért el sikereket játékosként és edzőként is. Nagyon sokat jártam vele Erdélybe.

- Tavaly volt ötven éve, hogy a Ferencváros labdarúgócsapata bejutott a Kupagyőztesek Európa Kupájának döntőjébe.

- Tavaly az egyesület vezetősége méltóképpen megünnepelte velünk együtt. Nagyon szép összejövetelen voltunk: díszebéddel, különböző emlékezésekkel. Nagyon jó érzés volt együtt beszélgetni és feleleveníteni az emlékeket a régi csapattagokkal! Sajnos néhányan már eltávoztak közülünk! Tavaly felidéztük a felejthetetlen pillanatokat, a döntőig vezető utat. A döntőben a jobbhátvédünk, Martos Győző például olyan jól játszott, hogy az ellenfél csatára, Oleg Blohin megjegyezte a nevét! Az köztudott, hogy a döntőt sajnos elveszítettük 3-0-ra a Dinamo Kijev ellen. Emiatt nincs semmi szégyenkezni való okunk, mert az akkori Dinamo Kijev gyakorlatilag megfelelő volt a szovjet válogatottal. A vezetőedzőjük pedig az a Valerij Lobanovszkij volt, aki aztán a világ egyik legkarizmatikusabb edzőjévé nőtte ki magát.

- A döntőig vezető úton többek között azt a Liverpoolt is kiejtettétek, mely csapatban Ray Clemence volt a kapus és Kevin Keegan is játszott. Te hogyan emlékezel a győzelemmel felérő döntetlenre?

- Két döntetlen volt, nem is egy! Akkor még élt az a szabály, hogy az idegenben lőtt gól duplán számított. Máté Jani rúgta a gólunkat kint; ezt Liverpoolban átélni...! Szerintem nagyon nagy dolog volt: abban a sorozatban talán a legerősebb ellenfelet sikerült kiejtenünk. Valóban - ahogy mondtad - tele volt válogatott játékosokkal. Úgy gondolom, hogy erre akkor egész Európa felkapta a fejét.

- Dalnoki Jenő vezetőedző a mérkőzés előtt a Szózatot és a magyar himnuszt is meghallgattatta a csapattal?

- Köztudott, hogy Dalnoki Jenőnél nagy volt a magyarságtudat és a hazaszeretet. Erre próbált minket is rávezettetni, példát mutatni. Valóban így volt: a külföldi csapatok elleni mérkőzések előtt - de a bajnoki mérkőzések előtt is! - kimentünk melegíteni, és volt, amikor a Himnuszt, volt amikor a Szózatot meghallgattuk közösen a csapattal. Ez a meghallgatás az akkori technikai viszonyok között általában lemezjátszóról történt.

- Kanyarodjunk vissza a döntőre: a Kijevben futballozott többek között Burjak, Oleg Blohin is. Te hogyan emlékezel erre?

- Keserű szájízzel. Az ellenfél egy komplett válogatott volt: a kapuban Rudakovval, a pályán Oniscsenko, Blohin, Troskin, Kolotov, Konykov...! Ők is egy nehéz ágról jutottak a döntőbe; de ők a döntő előtt egy hétig Baselben készültek, amíg nekünk a Békéscsaba ellen kellett bajnoki mérkőzést játszanunk, és körülményes utazáson voltunk túl... Őnekik több idejük volt akklimatizálódni.

- A klubsikerek mellett magyar válogatott is voltál. Az 1982-es vb-re Spanyolországba végül mégsem utaztál ki, pedig előtte játszottál vb-selejtezőkön: kint Svájcban és itthon az angolok ellen.

- Amíg élek nekem fájdalmas emlékeket idéz fel. Mészöly Kálmán és Mezey György válogatottjának keretében benne voltam, selejtezőkön is játszottam, de az élet úgy hozta, hogy a keretszűkítésnél - amikor én már Belgiumban futballoztam - kimaradtam és így nem utaztam a vb-re; ami nekem nagy szívfájdalmam, de változtatni rajta már nem lehet...

- Nemcsak Te nem utaztál ki a világbajnokságra, hanem Póczik József, a Rába ETO középpályása; a Vasasból Izsó Ignác középcsatár és Várady Béla balszélső sem.

- Ők sem utaztak ki. Helyettem Csongrádi Feri, a Videoton középpályása utazott ki.

- Idén világbajnokságot rendeznek; sajnos mi magyarok nem leszünk ott. Hogyan látod a mostani válogatottat?

- Biztos vagyok benne, hogy lesz egy generáció-váltás, és keretfrissítés is biztos, hogy lesz. Gondolom, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, hogy nagyon nehezen éltem meg, hogy nem mi lettünk a másodikak a selejtező-csoportban. Úgy látom, azt mi rontottuk el, mert Írországban is vezettünk 2-0-ra, és onnan egyenlített az ellenfelünk. Mindenképpen ott kellett volna, hogy legyünk a pótselejtezőkön, de azzal még közel sem biztos, hogy kijutottunk volna a vb-re. Papírforma és mutatott teljesítmény alapján azonban pótselejtezőt kellett volna játszanunk.

Berki Zsolt