A Platán Otthonban tett látogatásunk apropója az volt, hogy a város polgármestere nemrég nyújtotta át azokat az emléklapokat, amelyekkel az intézményben lakó három idős nénit köszöntötte kilencvenedik születésnapjuk alkalmából a miniszterelnök, illetve a helyi önkormányzat. Minket főként az érdekelt, hogyan érzik magukat itt az idősek, és mit tesznek azért az otthon munkatársai, hogy újabb és újabb tartalmas évekkel toldják meg életüket.

A lakók között korban a prímet a Dél-Dunántúl legidősebb embere, Lenti Józsefné, Rózsika néni viszi. 1905. december 21-én született, és egyben a „korelnökség” tagjai közül ő él a legrégebb óta az otthonban. Dombóvári családja köréből 2003-ban költözött az intézménybe. Dédi – ahogy szólítják – a régmúlt eseményeire kitűnően emlékszik, míg a napjaink történései nem igen ragadnak meg a memóriájában. Egyébként jól van és jó kedélyű, csak néha gyötri fejfájás. Viszont a munkavágy élteti.

A Rózsika néninél eggyel fiatalabb intézményi korcsúcstartó, Kovács Jánosné - Bözsi néni - 1919. október 14-én látta meg a napvilágot. Regölyi származású, onnan helyezte át a „főhadiszállását” az otthonba 2006-ban. Bár a költözés előtt elszenvedett combnyaktörés járókerethez kényszeríti, ez egyáltalán nem akadályozza meg abban, hogy egyedül gondozza a kert jelentős részét. Bözsi néni egyébként az intézmény fő hangulatfelelőse. Minden rendezvényen versel vagy énekel, sőt rendszeres résztvevője az idősek helyi szavalóversenyeinek is.

Bözsi nénivel ugyanazon évben és hónapban, csak négy nappal született később Gyüre Anna néni. A nála is idősebb testvérével költözött be Dalmandról 2009-ben, akivel egész életét együtt töltötte. Bár mostanra egyedül maradt a családban, láthatólag ő is jól viseli az időskort. Jól kommunikál, társasági lakója a Platánnak, és részben önállóan gondoskodik a saját ellátásáról.

A négy idős hölgy közül a legfiatalabb Istovics Ferencné, és ő lakik a legrövidebb óta is az otthonban. A kilencvenedik születésnapját 2011. február 25-án ünneplő Margit néni Gyulajról került az intézménybe 2010-ben, miután otthonában elesett, és szüksége volt a napi 24 órás gondoskodásra. A korábban egyedül élő, magába zárkózó néni mára feloldódott és otthonának tekinti a Platánt. (Írásunk a kép után folytatódik.)

Képünkön balról jobbra: Kovács Jánosné, Istovics Ferencné, Gyüre Anna és Lenti Józsefné

Ez itt nem kórház – tudjuk meg Sólyom Tündétől, az otthon vezetőjétől. A korlátozott lehetőségek ellenére a stáb mindent megtesz azért, hogy aktivizálja a gondozottakat. A 39 ellátottra – akik közül 29 mozgásképtelen – egyenként törvényileg garantáltan jutó 6 négyzetméter és a műszakonként beosztható két nővér ellenére a csapat állandóan igyekszik mozgásban és szellemileg frissen tartani az időseket. Bejáró önkéntesek közreműködésével ima- és énekórákat szerveznek, „saját kivitelezésben” pedig tornaórákat tartanak. Odafigyelnek arra is, hogy farsangkor jelmezbe öltözve gondoskodjanak gondozottjaik szórakoztatásáról.

A szinte a második gyermekkorukat élő otthonlakók körében különös népszerűségnek örvendenek a különböző társasjátékok, no meg a szórakoztató magazinok. A kertgondozásból is kiveszik a részüket az idősek. A családi ünnepeket a Platánban is megtartják, a születés- és névnapokra mindig megérkeznek a rokonok. Hozzájuk egyébként jól esik szabadságra menni, ahonnan viszont gyakran visszavágynak a gondozottak, mivel hiányzik a társaság. Kitűnő példa erre írásunk egyik főszereplője, Kovács Jánosné - Bözsi néni -, aki a családjánál eredetileg kéthetesre tervezett tartózkodásokat rendszeresen rövidíti le néhány naposra, és otthonról haza kell hozni.

Mi pedig már várjuk is, mikor bővül a „korelnökség”, a kilencven felettiek „klubja” a Platán Otthonban, hogy arról is beszámolhassunk.