A mágocsi és a környékbeli sváboknál a farsang utolsó szombatját bolondok napjának (Narre Tag) hívták még a két világháború között is. Amennyire tehette, ilyenkor mindenki jól elmaszkírozta magát. A férfiak tipikusan nőnek néztek ki, az ellenkező neműek pedig férfiaknak. A felvonulások központi figurái a - magától értetődően furi - jegyespárok voltak.

A felélesztett hagyomány idei verziójában a figyelem középpontjába a jelentős bolondozási aktivitást mutató Para Zita „menyasszony” és a komoly mozgássérültség jeleit magán hordozó Czicz Imre „vőlegény” került. Nem is csoda, hogy a sorozatos gázos konzervdoboz-durrogtatások, liszthintés, máglya-körültáncolás és a - gondoljuk, este azután elégetett - kiszebáb megmutogatása után a művelődési házból a „vőlegényt” kellett kikérnie a „menyasszonynak”.

A népes - minden tisztelet a mágocsiak fineszének - maskarás menet útja innen a házasságkötő-terembe vezetett, ahol a tanúk nagyszabású előjátéka, vívódások, „vőlegényrablás” és -visszarablás, házassági nagyeskük után végre egybekelhettek a fiatalok, és jöhetett a műanyag babapoharas pezsgőzés. De, hogy ne nyugodhassanak, még a díszes társaság élén körbetúrázták a várost, hogy mindenhol osztozhassanak örömükben. Meg még ki tudja, miért, mivel hírszerkesztőnknek az első állomáson könnyes búcsút kellett intenie a bolondos tömegnek.

Beépülő kémeink előrejelzése szerint a nap bulival zárult a művelődési házban. Erről nem, de sok minden másról árulkodik a „kapcsolódó galéria” hivatkozásra vagy a lenti képre kattintva megnyitható képgalériánk, ahol a fotók magukért beszélnek…

Cserveni Gábor