Orbán Viktor azt mondta, évszázados távlatban nem volt olyan aktív és kiterjedt a magyar külpolitika, mint az elmúlt években.

A kormányfő a tanácskozást lezáró előadásában azt mondta: a nagyhatalmi státuszú országok, amelyeknek megvan a kellő katonai, gazdasági erejük, anélkül is ki tudják vívni a tiszteletet, hogy arra külön figyelmeztetni kellene partnereiket.

"Mi, magyarok nem vagyunk nagyhatalom, mégis igényt tartunk az önálló külpolitikára, és elvárjuk, hogy mások, nálunk nagyobbak is, ezt az igényünket fogadják el" - közölte.

Hozzátette: ez nehéz feladat, mert "relatív erőfölényünk alacsony", ugyanakkor nem maradt más választása egy ilyen ambíciójú és méretű országnak, mint hogy a tartására, a markáns és karakán kiállására hagyatkozzon, "arra az ösztönre, hogy nehéz helyzetben nem megfutamodik, nem rejtőszínt vesz fel, nem beügyeskedi magát, hanem vállalja a konfliktust".

A legsikeresebb politikai termékünk nemzetközi vizeken éppen az, hogy Magyarország, bár csak tízmilliós ország, mégis képes önálló külpolitikát folytatni - hangsúlyozta Orbán Viktor.

Azt javasolta: ne engedjenek azoknak a "szirénhangoknak", amelyek a jólnevelt külpolitikai viselkedésre próbálják leckéztetni Magyarországot.

Arra is kitért: amikor Magyarország történelme során időként képes volt szuverén és önálló külpolitikát folytatni, az mindig miniszterelnök-központú külpolitika volt.

Azoknak az országoknak, amelyeket a történelem arra ítél, hogy maguk elé ambíciózusabb célt tűzzenek ki, mint ami méretükből vagy gazdasági erejükből következne, szorosan kell fogniuk a "külpolitika gyeplőjét", ami a magyar alkotmányos rendszerben azt jelenti, "jó, hogy ha a miniszterelnök fogja" - mondta.

Orbán Viktor az önálló és kezdeményező külpolitika sarokpontjai között említette, ha egy relatív előnyökkel nem rendelkező ország önálló külpolitikát akar csinálni, akkor radikális álláspontot kell képviselnie. Legyenek tehát nagyívű víziói, távlatos, de nagyszabású, konkrét céljai, legyenek tervei, stratégiája arra, hogyan váljon erős országgá, amelyet a többiek tisztelnek - tette hozzá.

Az ez ellen szóló érveket az előző kormányzat szellemesen meg is tudta fogalmazni: "merjünk kicsik lenni" - idézte fel.

A legjobbnak azt nevezte, ha Magyarország nem valamelyik másik hatalom legjobb tanítványa akar lenni, hanem önmaga mestere.

A radikális álláspontot taktikai szempontból azért nevezte szükségesnek, hogy legyen miből engedni. Ennek az álláspontnak a stratégiai oldaláról azt mondta, a radikális a magyar nyelvben azt jelenti, hogy gyökeres, azaz valaminek a lényegét megragadó álláspontot kell képviselni.

Példaként kiemelte, hogy a magyarok nem vitatkoznak azon, milyen mechanizmussal kellene elosztani és integrálni a migránsokat, mert ezek technikai, nem lényegi kérdések. A lényegi kérdés egy magyar számára az, vajon jó dolog-e egyáltalán a migráció, miközben a nyugatiak vitái sosem mennek el idáig.

Közölte, minden híresztelés ellenére az a magyar külpolitikai gyakorlat, hogy "lényegretörően tesszük fel a kérdéseket", nem rontja, hanem emeli Magyarország presztízsét. Az ugyanis, hogy mások nem így beszélnek, nem jelenti azt, hogy őket ne foglalkoztatnák ezek a kérdések - jegyezte meg.

Az a körülmény, hogy mi képesek vagyunk nemcsak lényegretörően elmondani az álláspontunkat, de aztán intellektuálisan és politikai értelemben is megvédeni, sőt aztán is harcolni érte, egyfajta védjeggyé válik, tulajdonképpen ez a "magyar soft power". Ennek segítségével tudunk koalícióra lépni azokkal, akik nem tudják ugyanazt mondani, mint mi, de a céljaink egybeesnek azzal, amiről mi beszélünk - tette hozzá.

Elterjedt vélekedés, hogy a radikális lényeglátás nem presztízshez, hanem elszigeteltséghez vezet, ez a gondolat azonban nem találkozik a tapasztalataival - hangsúlyozta, hozzátéve: évszázados távlatban nem volt olyan aktív és kiterjedt a magyar külpolitika, mint az elmúlt években.

Intenzív nyugati kapcsolatrendszer, "dübörgő keleti és déli nyitás", gyorsaság, akcióképesség, kereskedés, beruházások és konnektivitás, ezt hozza magával mindez, és nem elszigeteltséget - közölte.

Orbán Viktor hangsúlyozta: a nemzetiérdek-alapú külpolitika egyesíti az idealizmus és a realizmus legjobb elemeit. A nemzeti szó ebben a szókapcsolatban az idealista elemre utal, hiszen a nemzet elsősorban egy eszme. Az érdek szó pedig maga a realizmus, a szükséges, hasznos és praktikus dolgok gyűjtőneve - fejtette ki.

Úgy fogalmazott: a nemzetiérdek-alapú külpolitika legfontosabb feladata, hogy minden helyzetben definiálja, mi a nemzeti érdek, és ennek alapján cselekedjen. Az ilyen külpolitika rendelkezik szellemi tartalommal, magában hordoz elveket és értékeket is, de folyamatos rugalmas alkalmazkodásra kényszeríti alkalmazóját - foglalta össze.

Kijelentette: a kiterjedt, minden irányban nyitott kapcsolatrendszer, az okosan felhasznált "soft power" eszközök arzenáljában hisz, ebben rejlik a magyar külpolitika igazi ereje, és ebben az intellektuális feladatban számít leginkább az MKI segítségére.

Ahogy Magyarország külkapcsolatai egyre szerteágazóbbá válnak, egyre nagyobb szükség van arra, hogy az értelmező, nemzeti érdeket definiáló döntés-előkészítő munkát a magyar külpolitikai gondolkodás legfelkészültebb szakemberei végezzék - emelte ki.

Az MKI-ről mint különleges szellemi osztagról beszélt, amely a jövőben a Miniszterelnöki Kabinetirodán és a kormányfő politikai igazgatóján keresztül segíti a kormány és a miniszterelnök munkáját.