A benevezett mintákat pénteken délután Bakonyi Antal, a Csányi Pincészet főborásza és Vadai Mihályné pécsi borász zsűrizte. A szakszerű töltögetésről pedig Tóth Gábor, a Sásdi Borbarát Kör tagja gondoskodott.

Mielőtt rátérnénk a későbbi történésekre, figyelmébe ajánljuk a Szórakozó negyedben található képgalériánkat, amely a lenti fotóra kattintva megnyitható. Írásunk a kép után folytatódik.

Az esti eredményhirdetésen Szeifer Csaba intézményegység-vezető köszöntötte a vendégeket, és adta át a szót Székely Szilárd polgármesternek. Ő bevezetőjében arra utalt, hogy bár eléggé mostoha volt a tavalyi év a bortermelés szempontjából, a dolog jó oldala talán az, hogy a borászok egy kicsit gyakorolhattak, rápihenhettek az idei, remélhetőleg sokkal jobb viszonyokra és jobb minőségre.

Bakonyi Antal ezt követően nem rejtette véka alá, hogy a saját negyvennégy éves borászkarrierjére visszatekintve nem emlékszik olyan gyenge évre, mint amilyen a tavalyi volt. Ami csak kedvezőtlen lehet a szőlőműveléshez, az minden bekövetkezett 2010-ben. Egyik szőlőfajta sem kapta meg azt, amire a jó minőség eléréséhez szüksége lett volna. Azaz a szőlővel kezdődő kínlódás csak folytatódott a pincékben, ahol is a borászok megpróbáltak valami értékelhetőt kihozni a termésből. Az átlag ennek ellenére jóra sikerült. A rossz idő jobban kedvezett ugyan a fehér szőlőnek, mint a kéknek, ennek ellenére nagyjából fele-fele arányban neveztek be a kétféle borokból. Kiderült, hogy személy szerint sokkal kevesebb vörös mintára számított. A gyenge termés ellenére a borokról elmondta a zsűrielnök, hogy általában megfelelően kezeltek voltak, és hozzák azt a minőséget, amely ebben az évben elvárható volt.

A konkrét értékelésre rátérve Bakonyi Antal elmondta, hogy összesen 117 bormintát nevezett be a 35 gazda. Közel ötödüket, 24-et díjaztak aranyminősítéssel. Ez igen jó eredménynek mondható. Azonban még ennél is inkább emelte a verseny rangját, hogy a minták közel fele, 55 kapott ezüstminősítést. Ez az elismerés azoknak a borászoknak jár, akik minden tőlük telhetőt megtettek az ügy érdekében, de nem tudtak kiváló minőséget kihozni a gyenge termésből. A további borok közül 31-et díjaztak bronzminősítéssel és csupán 7 minta maradt elismerés nélkül. Hogy ilyen erősre sikeredett a középmezőny, azt mutatja, hogy sikerült megóvni azt, amit a természet el akart venni tőlünk. A be nem azonosítható minták értékelése eredményének ismertetése, valamint az oklevelek és díjak átadása előtt még elmondta a zsűrielnök, hogy a gazdák hozzáállását nagyra becsüli azért is, mert alig neveztek óbort, azaz fel merték vállalni a 2010-es évjáratot.

Bakonyi Antal és Szeifer Csaba ezután a díjazottaknak és a borverseny közreműködőinek gratulált. Urvald Péter, a legfiatalabb borász egy, a polgármester által felajánlott pohárkészletet vehetett át. A legjobb óborért járó oklevelet és ajándékot a Zöldfa utcában lakó Sebők Lászlónak ítélte oda a zsűri. A legjobb fehérbor Tóth Gábor olaszrizlingje lett, míg a legjobb vörös Szabó János kékfrankos-merlot-ja. A legeredményesebb gazdának járó díjat pedig Kovács Sándor vehette át.

A díjátadót követően Szeifer Csaba még elsorolta a rendezvény szponzorainak nevét és ajándékokkal köszönte meg a verseny megrendezésében közreműködők erőfeszítéseit. Tóth Gábornak egy nevére gravírozott üveget nyújtott át, amelyhez hasonlót a tervek szerint valamennyi helyi borbarátkör-tag kap majd, hogy közösséghez tartozásuk érzését erősítsék. A hölgyvendégeknek szánt tulipánok átadása mellett egy kis ajándékkal lepte meg Gyurkovics Jánost, aki a vacsoraként feltálalt vaddisznópörkölt elkészítéséről gondoskodott.

A finom étek és a borok mellett ezt követően éjszakába nyúlt a jó hangulatú beszélgetés.