A szalagtűzőről szóló beszámolónk a kép alatt olvasható.

Egy klikkelés a képre, és már nyílik is galériánk, amely egyébként elérhető a Szórakozó negyed Képgalériák menüpontjából is.

A maga módján minden a szokásos menetrend szerint zajlott a gimi szalagtűzőjén. A szalagviselőjelöltek bevonulását, a Himnuszt és egy magvas verset követően dr. Szenyéri Zoltán igazgató köszöntője következett.

Antoine de Saint-Exupéry egyik mondatával - „Szükségünk van szertartásokra” - arra utalt, mennyire kellenek a közös ünneplések, a siker közös megélése – erre biztosít bőségesen lehetőség a szalagtűző is. Az előkészületeket felvillantó, elképzelt életképekkel folytatva megemlítette a szülőket és a rokonokat, akik könnyen lehet, hogy igazából csak most kezdik érezni, hogy végzős gyerekük, rokonuk rövidesen ballagni és érettségizni fog. Az utolsó évesektől azt kérte, fejezzék ki hálájukat feléjük. Ezt követően az igazgató visszatekintett a diákok tanulmányaira. Örömét fejezte ki, hogy voltak köztük sokan, akiket sikerült beoltaniuk a jótanulás és a továbbtanulás gondolatával. Ugyanakkor voltak olyan diákjaik is, akiknek a szorgalom, a tisztesség, a becsületesség és az udvariasság értékeit valahogy nem sikerült átadniuk az elmúlt nyolc, öt vagy éppen négy év alatt. Az ünnepre való tekintettel itt részletekbe nem bocsátkozó igazgató kiemelte a néha nem egyszerűen kezelhető diákokat kitartóan jó útra terelő osztályfőnökök szerepét. A következőkben reményét fejezte ki, hogy az utóbbi időben nem tapasztalt nagyszámú gimista szalagtűző-főszereplő közül mindenki sikeresen lesz túl a tanéven és az érettségin. Az alkalom tiszteletére begyakorolt táncokra utalva elmondta: úgy látja, hogy igazán most értek össze közösségekké az osztályok, az este során készülő videókat később biztosan szívesen nézik majd újra. Szavait zárva elszántságot és kitartást kívánt a végzősöknek a képzeletbeli futóverseny most becsöngetett utolsó köréhez, valamint sikeres beilleszkedést az életbe, nem utolsó sorban pedig tartalmas ünneplést és kulturált szórakozást az estéhez.

Dr. Szenyéri Zoltán köszöntője után újabb, aktuális mondanivalóval teli vers, majd az este ünnepélyes részének fénypontja, a szalagtűzés következett. Először is a 12. a és a 12. b osztályfőnökei, Erdélyi Tamás és Kovács Erzsébet tűzték fel a szalagot diákjaik ruhájára. Közben diákok szalagokkal egészítették ki az igazgató és két helyettese, Bódogh Zoltán és Kisvárdainé Fábián Erika öltözékét is. Ugyanez történt azután a 12. e és a 12. n diákjaival is, ezúttal Vámosi Judit és Bosnyák Gyöngyi osztályfőnökök közreműködésével. Az iskolavezetés kérésének eleget téve csak ekkor özönlötték el a fotósok a terepet, hogy megörökítsék a szalagtűző főszereplőit.

A Szózat után - amíg a végzősök átöltöztek a táncokhoz - a Perfect Dance TSE két párja szórakoztatta a vendégeket. A nagy alkalomra betanult diákperformanszok közül az elsőre cowboyoknak és cowgirlöknek kinézve vonultak be a 12. a osztályosok. Fergeteges produkciójuk közben egyszer csak két piros szívecskelufi szállt a levegőbe. Őket a b-sek váltották a parkettán. Koreográfiájukból nem maradhatott ki a manapság Shakirától gyakran előadott Waka-waka, a nyár nagy slágere sem. A 13. e lányai azzal keltettek nagy feltűnést, hogy katonairuha-szerű öltözetben, menetelőrigmusokat skandálva kezdték az osztály produkcióját. Csak fokozták a sokkot azzal, hogy a fiúk ezután balettruhában lengtek be, később ledobva tüllszoknyájukat. Végül, de nem utolsó sorban jöttek az iskolában a nyolcadik évfolyamukat taposó n-esek, akik szintén nagyon kitettek magukért a táncban. Két előadás között és az utolsó után mindenegyes osztály elnosztalgiázhatott az elmúlt diákévekről készült fotók és videók láttán, amelyek leoltott fények mellett egy vetítővásznon jelentek meg. Egy-egy meglepő vagy szívükhöz nőtt felvételt nagy sikolyokkal kommentáltak a társaságok.

Az este diáktáncos részét újabb átöltözés követte. Majd azzal nyitották meg a bált a végzősök, hogy ki-ki jófiú vagy jóleány módjára kérte fel keringőzni édesanyját vagy édesapját…