Hetvennyolc évvel ezelőtt június 30-án érte a vasutas telepet a támadás. Az eredeti célpont Lengyelország volt, azonban a sűrű felhőtakaró miatt irányultak a lövedékek a másodlagos célpontokra, így a dombóvári vasúti csomópontra is.

Csullag Gábor állandó diakónus, Kőszegi Csaba Valér pedagógus, Müller Ádám, az egyesület tagja és a Dombóvári Zenész Egyesület közreműködésével, Eses Sándor amatőr repüléstörténet kutató és Puskás Béla kaposvári helytörténész visszaemlékezésével elevenedtek fel a múlt megrázó pillanatai.

Az újdombóvári bombázás halálos áldozatainak száma 9 fő vasutas, 3 fő polgári személy volt. Név szerint: Békei Sebestyén vágánygondozó 64 éves, Marton Sándor villanyszerelő 18 éves, Tóth Vendel fékező 60 éves, Török István váltókezelő 54 éves, Völgyesi Lőrinc kocsirendező 36 éves, Vörös József telepi munkás 39 éves – ők újdombóváriak voltak. Gelencsér István, Korpádi Ernő, Pető János, Takács Jenő dombóvári, Pere Ferenc döbröközi vasutas volt. Tízen a helyszínen, 2 személy a gimnáziumban berendezett kórházban halt bele súlyos sérüléseibe. A könnyebben sérültek száma 40 férfi és 4 nő volt. Négy család vált 18 fővel hajléktalanná, őket szükséglakásokban helyezték el.

Kegyelettel emlékeztek vasárnap az áldozatokra, az újdombóvári Nagyboldogasszony-templomnál koszorút helyezett el Dombóvár Város Önkormányzata, civil szervezetek és a MÁV képviselői.