A jobbára helyi, környékbeli vagy valamilyen módon ide is kötődő étkek és kísérő nedűk, a jó s jobbító szó, s haszonelvűség nélküli társas eszmecserék – ritka kihagyással – hónapról-hónapra sorolódnak. Ez alkalommal asztalfői csengőszóval Gerber István köszöntötte a közel harminc főnyi egybegyűltet, akik az újévi jókívánságok közepette először a város igen gazdag évkezdő programjairól kaptak hírt, különös tekintettel a Magyar Kultúra Napjáról.

Ezt követően a vendég-előadó, sokak régi ismerőse, Lengyel János média-szakember, filozófia szakos tanár élvezetes prezentációját kísérte nagy figyelem, hiszen annak középpontjában napjaink emberének sors-fordító kérdései szerepeltek. A számos érzékletes példával, bölcs humorral és a pergő évtizedek során szerzett gyakorlati tapasztalatok tucatjával dúsított mondandó középpontjában – még ha az olykor igen csak kárhoztatott média-világ kapcsán is, de – az új kihívásokat megélő és megértő ember, kapcsolatai, hitelessége és felelős, de nem fellegjáró világlátása, annak hangsúlyos szerepe állott. Az írástudók, a tág értelemben vett értelmiség és a vezetés különböző szintjeit is megélők felelőssége napjainkban talán még fontosabb, mint az egymástól elidegenített előző évtizedekben. „Akármennyire is igyekszünk korszerűek lenni: a látszólag hatékony és siker orientált, de gépi és embert-embertől tudatosan elválasztó call-centerek világa nem a mienk. A kérdésekre, a problémákra helyben, magunk vállalta saját arccal kell választ keresni és ha lehet, nyújtani. Ez egyaránt érvényes a virágkertészre és a boltosra, a kórusvezetőre és a felelős gondolkodású cégtulajdonosra egyaránt.” – hangsúlyozta Lengyel János, aki a Tolnai Népújság és az Axel-Springer Magyarország néhány jellemző közönség-barát kiadványát is bemutatta.

Az újévi ünnepekben megfáradt gyomrokat kímélő esti menüről ismét professzionálisan gondoskodott Bank István hotelfőnök és csapata.

- szöveg és fotók: kvj -