Dombóvár polgármestere hamarosan Zalaegerszeg vezetésével tárgyal a Kossuth-szoborcsoport eredeti táblájáról.

A tervek másfél év alatt készültek el. Az országosan elismert tájépítész és csapata benyújtott márt egyet, ám azt a tervtanács nem fogadta el. Az impozáns elképzelést túl díszesnek találták, ami így a park fő elemeitől, azaz a Kossuth-szoborcsoporttól terelte volna el a figyelmet.

A mostani tervek már egyöntetűen tetszettek a tanács tagjainak. Szabó Loránd polgármester lapunknak elmondta: a kivitelezés jövőre kezdődik, ütemezetten, hiszen a város anyagi forrásai nem engedik meg, hogy az elképzelés teljes egészében egyszerre megvalósuljon. Ám más terveik is vannak Szigeterdő fejlesztésére. A nemrég befejezett rekortán futópálya után meg fog épülni a lakótoronyhoz vezető híd, és hamarosan átadják azt a csúszkapályát is a parkban, mely a Hat vár - hat rád alkalmával debütált és vélhetően a gyerekek nagy kedvence lesz.

Szabó Loránd polgármester ellátogat Zalaegerszegre, az ottani város- és múzeumvezetéssel tárgyal majd. A cél, hogy Dombóvár megszerezze a Kossuth-szoborcsoporthoz tartozó eredeti kőtáblát, amelyet a zalai megyeszékhelyen találtak meg. Szabó Loránd szerint a méltó helye a táblának az eredeti szoborcsoport talapzatán lenne. Ha ez mégsem sikerülne, akkor legalább ideiglenesen hoznák Dombóvárra a táblát, cserébe innen egy Kossuth-szoborcsoport fotókiállítást vinnének Zalaegerszegre.

A budapesti Kossuth-szoborcsoporthoz tartozó eredeti kőtáblát a zalaegerszegi felszabadulási emlékmű elbontásakor találták meg. Petőfi Sándor Élet vagy halál! című versének kezdősorainak szövegtagolása, a betűméret, az arányosság alapján bizonyossá vált, hogy a kőtábla a Horvay János által alkotott Kossuth-szoborcsoport része a tábla – írta június végén az MTI. A szoborcsoportot 1927. november 6-án avatták fel Budapesten, a Kossuth téren. A műalkotás a Rákosi-korszakban "szalonképtelenné vált", melankolikusnak találták, ezért 1951-ben elbontották és feldarabolták. A szobrokat egy ideig a Kerepesi temetőben őrizték, majd 1959-ben Dombóvárra vitték. Az ötvenes években gyakori volt, hogy a régi emlékművek szétbontásából származó, jól megmunkált anyagot újra felhasználták. Horvay János alkotásának eredeti kőtáblája valószínűleg így kerülhetett Zalaegerszegre, ahol több mint egy félévszázadon át rejtve maradt.