Dombóváron született 1933. november 2-án.
1958. február 2-án szentelték pappá Pécsen. Életútjáról most nem kívánok írni, mert egy évvel ezelőtt gyémántmiséjét követően azt megtettük. Csupán annyit jegyeznék meg, hogy 1974-ben Dombóváron is volt káplán. Nyugállományba vonulása után, 2008-ban visszajött szülőhelyére, majd pár évig Dalmandon élt.
Jelmondata a következő volt: „Krisztus elég!” És elég is volt számára egy hosszú emberi életúton át és ez a hit éltette közel 86 éven át. A paphiány miatt azt lehet mondani, hogy haláláig szolgálta a híveket. Mindenhova elment, ahova hívták. A hívek egyszerűsége, szerénysége, embersége miatt szerették és tisztelték, aki 2015-ben kiérdemelte a Dombóvár Város Elismerő Díszjelvénye címet.

Jómagam jó barátságban voltam János Bácsival, aki minden évben Dalmandról is küldte a karácsonyi és újévi jókívánságait.
Tisztelte és szerette Fekete István írót. Ezt bizonyítja, hogy felkérésemre Göllébe is eljött velem misét tartani. A múzeumnak ajándékozta Illyés Gyula levelét, melyet 1974-ben írt neki az író, amikor Dombóváron volt káplán. Ugyancsak gazdagította a Fekete István Múzeumot az a fából esztergált kehely is, melyet még Pécsen kapott.
2019. április 6-án engesztelő szentmise keretében búcsúzott tőle a családja, paptestvérei, és híveinek sokasága. Az újdombóvári temetőben helyezték örök nyugalomra szülei sírjába.

Emlékét megőrizzük!

Bodó Imre
helytörténész

A képeket Göllében készítette Bodó Imre 2012-ben.