Az ásatásokat a kezdetektől Berta Adrián, a Magyar Tudományos Akadémia Szegedi Bölcsészettudományi Kutatóközpont Régészeti Intézet tudományos munkatársa vezeti, aki a város önkormányzatának felkérésére fogott hozzá öt esztendővel ezelőtt a középkori erőd kutatásához.

A vár alaprajzát és építési periódusait már korábban sikerült rekonstruálni: a Kapos-folyó menti erődítmény 14. század végi, vagy 15. század eleji építésekor egy kissé szabálytalan téglalap alaprajzú, 44 hosszú és 24 méter széles épület volt, az északi és a déli oldalán egy-egy szárnnyal, nyugatra néző kapuval, körülötte fapalánkkal és vizesárokkal. A második periódusban készült el a kaputorony és bővítették ki a vár déli oldalán álló palotaszárnyat. A harmadik szakaszban a keleti falra húztak egy függőfolyosót, amely összekötötte a déli és az északi részt, végül - feltehetően az 1520-as évek körül - egy külső falgyűrűvel vették körül a Dombai család tulajdonában lévő, 50x32 méter alapterületű erődöt. Azt a török hadsereg az 1540-es évek végén foglalta el, ekkor az egykori főúri rezidenciából végvár lett, amelyben elsősorban délszláv eredetű katonaság állomásozott. Az építményt a 18. század elején romboltatta le a bécsi udvari haditanács.
- Idén folytattuk a tavaly megkezdett szelvények feltárását - mondta Berta Adrián - Ennek eredményeként egységes képet kaptunk a várfalnak a déli szakaszáról, illetve az ahhoz kapcsolódó épületszárnyról. Az udvar felé néző toronynak a tavaly megkezdett kutatását is befejeztük.