Azt a kérdést feszegeti, hogy a háború mennyire változtatja meg az ember értékrendjét, azt, hogy miért nem tudjuk a békét kellőképpen értékelni békeidőszakban. Miért kell ahhoz háború, hogy értékeljük a békét? Miért kell megbetegedni ahhoz, hogy az egészséget értékeljük?

"A mai negyveneseket az elmúlt háború érlelte nemzedékké. Sötét keret, tragikus indulás. Mégis úgy érzem, kevés nemzedék kapott szélesebb és egyetemesebb tanítást útravalóul. Legszomorúbb, legtragikusabb tapasztalatunk a leggyümölcsözőbb, ha gyökerében ragadjuk meg. A kor kezünkbe adta a nagy korok és nagy művészetek ritka lehetőségét, ami csak a legmezítelenebb tapasztalatok birtokában lehetséges: hogy a valódi tragikumot valódi örömre változtassuk át."
Pilinszky János 1965. április 25.

Mi, mai negyvenesek már békeidőben születtünk. A háború szüleink és nagyszüleink sorsán keresztül válik életünk részévé. A borzalmakat saját bőrén nem tapasztalt nemzedékünk mégsem él azzal a lehetőségével, hogy örüljön a békének, amelyet háború nélkül kapott. Ez a legnagyobb adomány számunkra, ezért merjünk önmagunk lenni és teljes életet élni.
A háború családokat tett tönkre, szerelmeket rombolt szét. Békében a szerelmeket mi romboljuk szét. Ma boldogságunk csak rajtunk múlik.
Elek Dóra 2008. március. 25.

Szereposztás: Erdős Balázs, Fehér Dániel, Horváth Szilvia, Janzsó Cecilia, Keresztes Anna, Kovács Veronika, Kudari Réka, Medetz Attila, Raffael Erzsébet, Szilvásy Márton, Taligás Anna, Vörös Ferenc, Varga Klári, Kecskés Karina, Müller Péter Sziámi, Müller Brúnó Noé, Darvas Ferenc

Író: Vörös István
Rendező: Elek Dóra
A rendező munkatársa: Vass Lajos
Zene: Darvas Ferenc
Koreográfia: Dékány Edit
Díszlet: Preisich Anikó
Jelmez: Kiss Gabriella
Fény: Bánki Gabi
Hang: Szabó Ferenc
Smink: Szekrényesné Nagy Réka
Rendező: Elek Dóra
Grafikus: Hübner Teodóra
PR: Papp Beáta
Műszak: Fehér István, Csima Gergely